A cserjék és bokrok kiválasztásánál legyünk figyelemmel az egyes fajok és fajták növekedési magasságára, a teljes fejlődés utáni alakjukra, virágaik és gyümölcseik színére, lombozatuk nyári, őszi, és végül faanyaguk téli színére. A nagyon vegyes állományok sok esetben zavarólag hat. Az egyes fajtákból kialakított csoportok még szegélyezés esetén is tetszetősebbek. a cserjék kiválasztásához útmutatást adni gyakorlatilag lehetetlen, csak arra hívjuk fel olvasóink figyelmét, hogy a faiskolák árjegyzékét tanulmányozva, kiválasztás előtt gondoljanak az itt elmondottakra.
A cserjék között különleges helyet foglalnak el a rózsák. A csoportos telepítést általában nem tűrik, így virágdíszük pompája sem bontakozik ki annyira. Ezért rendszerint különállóan telepítjük és legfeljebb egyéves növényeket (pl. portulákat) ültetünk alájuk.
A fenyőfélék és a tűlevelűek inkább a kert rejtettebb részeinek növényei.
Az évelő növények gyökérzete helyben áttétel, és évenként új szárat és lombot hajt. Ültetésük az utóbbi időben nagyon elterjedt. Különös jelentőséget nyertek szegélyágyazások betelepítésénél; 800-900 fajtáját ismerjük.
A páfrányok kevésbé használatosak díszkertjeinkben, pedig nagy árnyéktűrőképességük miatt, különösen a magas fák alatt, kitűnően alkalmazhatók.
Az egynyári növények évenként magról szaporodnak. Olyan virágfajtákat is ismerünk, amelyek magjukat elhullatva, évről -évre ugyanazon a helyen szépen díszlenek (petunia, portuláka, stb.) Egyes növények annyira elszaporodtak, hogy végül is gyomnövényként jelentkeznek kertünkben. Egynyári virágainknál általában színes tarkaságra törekszünk. A vetéssel, illetve a palánta előneveléssel két célunk lehet: vagy díszkertben a díszítő hatás elérése, vagy a haszonkertben a vágáshoz szükséges állomány biztosítása (virágágyás a zöldségeskertben).
A kúszónövények nagyobb felületeket képesek elborítani. Az épületek befuttatásánál általában az építészeti kiképzés kiegészítéseként alkalmazzuk, ezért a növény terjeszkedését szabályozni kell. Gyakran azonban a futónövények az épületet annyira elborítják, hogy architektúráját nem is látjuk.
Mivel a mai kertek a lakások kiegészítő részei, ezért a szobanövények megválasztásánál is figyelemmel kell lennünk arra, hogy a kerttel összhangban legyenek. A víz a kert kedvelt díszítő eleme. Szerencsés, ha a természetes vízfelület: folyó, patak vagy tó határolja kertünket, de ebben az esetben a partot a mozgó víz káros hatásától meg kell óvnunk. Legegyszerűbb partbiztosítás a kőrakás, amelynél a fejnagyság köveket 25-30 cm-es rétegben azon a helyen helyezzük el, ahol a part a kimosás vagy hullámverés veszélyének ki van téve. A másik eljárás a partnak fonással való védelme. Ebben az esetben a meder szélén a talajba 80-100 cm távolságra cölöpöket verünk, és ezek közé vesszőt, esetleg vesszőkötegeket fogunk, a fonás mögötti területet pedig feltöltjük.
Partbiztosítás fonattal
A fonás helyett deszkafalat is készíthetünk.
Partbiztosítás deszkafallal
A partot egymás mellé vert cölöpökkel is megvédhetjük, de ez a szerkezet igen költséges. Ha kertünket természetes vízfelület nem határolja, mesterségesen is képezhetünk ki ilyeneket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése