A TELEK 11.

Kerítések, kapuk

Ha a kerítést lejtős terepen építjük, az oszlopokat, pilléreket mindig függőlegesen állítsuk fel, és vagy párhuzamosan haladjunk a lejtővel, vagy lépcsősen kövessük.

Kerítés lejtős terepen a tereppel párhuzamosan építve

Kerítés lejtős terepen, lépcsőzetesen építve

A kerítésfajtákat sorra véve, a legegyszerűbb természetes kerítés az élősövény. Két fajtáját különböztetjük meg. A nyírott növényű sövénynél az alakításra alkalmast növényt (galagonyát) az őszi időben előkészített talajba tavasszal két sorban, 20 cm sor és 20 cm tőtávolságra, a határvonaltól 50 cm-re elültetjük, majd augusztusban visszametszünk és a következő évben az ágakat összekötjük, hogy a lombozat kellő sűrűségű legyen. Állandó nyeséssel formázzuk.

Az élősövény másik fajtája a sarjnövény. Sarjadóképes fákat (olajat, tamariszkuszt) 30-50 cm sortávolságra, két sorban elültetjük és időközönként levágunk. A tuskók kihajtanak és sűrű kerítést alkotnak. 8-10 évenként vissza kell vágni, de hogy a bekerített terület védtelen ne maradjon, csak az egyik sort. Az élősövényeket nagyobb kiterjedésű kertek bekerítésére, a díszkert és az udvar belső elválasztására vagy más kerítésfajtákkal együtt alkalmazva ültetjük, hogy az utcáról, a szomszédtól a kertbe való betekintést meggátolják.

Élősövény

Olcsók de nem nagyon tartósak a fonott kerítések. Szerkezetük igen egyszerű. Földbe ásott oszlopokra vékonyabb gallyból hevedereket készítünk és ezek közé rőzsét, nádat, kukorica- vagy napraforgószárat fonunk.

Fonott kerítés

A hevederek helyett sodronyt is alkalmazhatunk. Inkább csak ideiglenesen használjuk addig, míg tartósabb kerítést nem tudunk építeni. Erdős vidékeken dorongfából mutatós, szép kerítéseket készíthetünk. A lécként alkalmazott dorongokat felszegezhetjük függőlegesen vagy átlós rácsokként. Ezenkívül még igen sok változatot alakíthatunk ki. Ezek a kerítések eléggé tartósak, javításuk az erdők közelsége miatt rendszerint nem okoz gondot.

Dorongfa kerítés, függőlegesen szegezett botfákkal

Dorongfa kerítés, átlósan szegezett botfákkal

Gyakran alkalmazott kerítés volt a múltban a léckerítés. Igen szép, hangulatos megjelenésű, de sajnos nem túlságosan tartós, és a jelenlegi faárak miatt drága, de azért szép formája miatt ma is kedvelt. Fa vagy beton oszlopokra, kő-, beton- vagy téglapillérekre szerelve, lábazattal vagy lábazat nélkül igen változatos kivitelben építhető. A legegyszerűbb kivitel a téglapilléres lábazatos megoldás

Léckerítés faoszloppal és kapuval

Az oszlopokra, pillérekre hevedereket szerelünk és ezekre léceket. A hevederek felső oldalát ferdére gyaluljuk, hogy az esővíz ne álljon meg rajta.

Hevederek és lécek eső elleni védelme

Ha a hevedert tégla-, kő- vagy betonpillérhez csatlakoztatjuk, a fa sohase érintkezzen a pillérrel, hanem kapcsolódó idomként használjunk vasat. Erre azért van szükség, mert a falazatokban lévő nedvesség különben a fába szívódna és azt idő előtt elkorhasztaná.

Faheveder csatlakoztatása kő, beton vagy téglafalhoz

A TELEK 10.

Kerítések, kapuk

Telkünk körülhatárolására, védelmére, a kert és a gazdasági udvar elválasztására kerítéseket létesítünk. A közlekedést kapukkal biztosítjuk. A kerítések anyagukat,, szerkezetüket tekintve, igen változatosak lehetnek aszerint, hogy egyrészt milyen célból készülnek, másrészt milyen anyagi erők állnak rendelkezésünkre. Minden esetben azonban helyes szerkezeti megoldásokra kell törekednünk, mert ezzel tartósságukat biztosíthatjuk. A telkünk utcára néző határán többnyire erősebb védelmet nyújtó, ,díszesebb kivitelű kerítéseket építünk. A szomszédok felé inkább csak az elhatárolódás a cél. A díszkertet, zöldségeskertet az aprójószág kártevései ellen kell megvédenünk. Erre a célra gyenge kerítés is megfelel. Néha az idegenek szeme elől kívánjuk kertünk egy részét eltakarni. Itt tömör kerítést alkalmazunk. Ilyen kerítéseket alkalmazunk akkor is, ha a területet az erős széltől akarjuk megvédeni.

Szerkezeti felépítésében a legtöbb kerítés azonos. Az elválasztó szerkezetet meghatározott távolságra elhelyezett tartóoszlopokra vagy pillérekre erősítjük. Az oszlopok anyaga fa, vasbeton vagy acél. A pilléreket kőből, betonból, vagy téglából építjük. A faoszlop nem tartós, korhadó. Az oszlop céljára legalkalmasabb a tölgyfa élettartalma sem több mint 10 év. Ezt is csak úgy tudjuk elérni, ha a földbeásott végét kátránnyal, vagy karbolineummal bekenjük, és köréje tört követ helyezünk el.

Faoszlop elhelyezése

A korhadás ellen védekezhetünk az oszlop végének elszenesítésével is. Az oszlopokat a hevederekkel való csatlakozásuknál lehetőleg ne gyöngítsük meg. Felső végéről lesarkítással, vagy ferde lemetszéssel vezessük le a csapadékvizeket. Igen tartós és jó szerkezet a vasbeton oszlop, melyet magunk is előkészíthetünk, de nem érdemes vesződni vele, mert készen is megvásárolhatjuk. Kész oszlopok kaphatók 1,00m, 1,50m és 2,00m magas kerítésekhez. Beállításuk egyszerű, a talaj nedvessége nem árt az anyaguknak, így a védekezésükre szükség nincs.

Acél-, közhasználatú néven vasoszlopként alkalmazhatunk bármilyen selejtes, más célra nem alkalmas csövet, használt sínt, és végül külön erre a célra gyártott szabványosított különféle acéloszlopot. Főleg sodrony kerítésekhez használjuk. Földbe helyezésük előtt az acéloszlopokat mázolni kell.

Szabványosított acéloszlopok

Kőpillért, betonpillért 30x30 cm-nél kisebb mérettel ne készítsünk, a téglapillért 1,20m magasságig 25x25cm, 2,00m magasságig 38x38cm mérettel építhetjük. A pillérek tetejét a csapadékvíz káros hatása ellen meg kell védenünk, ezért fedkővel vagy téglából falazott nyereggel fedjük le.

 Téglapillérek, lábazatok és lefedésük

A kerítések tetszetős kivitele vagy az aprójószág elleni védelem érdekében lábazatokat készíthetünk. A lábazatok anyaga lehet téglakő- vagy betonfal, beton- vagy deszkapalló.

Kerítéslábazatok

A TELEK 9.

A telek felszínének kialakítása.

A tereprendezés mellett a felszín kialakításának másik tényezője a közlekedésre szánt területek kiképzése, burkolása.

Gyalogjárdák

Gépkocsiút

Az útépítés különböző eljárásai abban egyeznek, hogy először az útszekrényt kell kiemelni, vagyis azt a teret, amelybe az út alapja és burkolata kerül. Az útszekrény mérete nem mindig egyezik az út szélességével. Ha az útnál szegélykő van, úgy szélesebb.

Útszekrény

Az utak alépítményének és burkolatának megválasztása az út rendeltetésétől és a rendelkezésre álló anyagoktól függ. Gyalogutaknál nincs számottevő terhelés, itt gyengébb alépítményű utakkal is megelégedhetünk, sőt az utaknak még folyamatosaknak sem kell lenniük. A közlekedést tipegökkel is megoldhatjuk.

Burkoló anyaguk és alépítményük szerint különböző gyalogutak keresztmetszetét és burkolási módjait mutatjuk be.

 

Gyalogutak építési módja

Személygépkocsik részére elegendő, ha csak a keréknyom alatt építjük ki a teherbíró utat. A családi házzal kapcsolatos járműforgalom kis jelentőségű. A mezőgazdasági jellegű udvarokban a takarmányszállítás miatt még van teherforgalom de ez sem gyakori. Egyéb háztartásoknál ez a tüzelőszállításokra korlátozódik. Jelentős csak a személyautó forgalom, melyhez a megfelelő utat biztosítanunk kell. Mezőgazdasági udvarokban burkolt utakat nem építünk, mert drágák.

A keréknyom kiépítése útként

A TELEK 8.

A talaj felszínének kialakítása

A tereprendezés másik gyakorlati célja a terep megvédése a csapadékvizek káros hatásától. Ennek érdekében el kell vezetnünk azokat, de ugyanakkor arrol is gondoskodnunk kell, hogy a növénykultúra fenntartásához szükséges vízmennyiséget a lehető legnagyobb mértékben természetes úton biztosítsuk. A víz, mint minden folyadék, a magasabb helyekről a mélyebb helyek felé áramlik. Ezt a tulajdonságát használjuk ki a felszíni vizek elvezetésénél is. A víz áramlása közben kimosásokat végez, a kimosott anyagokat magával sodorja. Ez a romboló erő annál nagyobb, minél kisebb az útjába eső anyag ellenállóképessége és minél nagyobb az áramlás sebessége. Sokszor tapasztalhattuk. hogy nagyobb felhőszakadások egész hegyoldalak termőtalaját lemosták. Védekezésünk ennek megfelelően kettős. Egyrészt az áramló víz útját nagy ellenálló képességű anyagokkal burkoljuk (gyepesítjük, gyeptéglával kirakjuk, kövezzük stb.) másrészt a vizet úgy vezetjük, hogy az áramlási sebessége csökkenjen.

A vízelvezetésnél fontos, hogy megfelelő befogadóképességű, a víztelenítendő területnél mélyebben fekvő víznyelő (recipiens) álljon rendelkezésünkre. Ez a csatornázott területeken a közcsatorna, egyéb helyeken a nyilt elvezető árok. Vízelvezető rendszerünket úgy alakítjuk, hogy a csapadék végül ezekben folyjon, közben károkat ne okozzon, és a közlekedést ne gátolja.

Hogy a termelésre szánt területeken a víz a leesés helyén a talajba szivárogjon, sáncolással biztosítjuk.

Sánc keresztmetszet

Ha a talaj nem képes a leeső csapadékot befogadni, akkor a felesleges víz elvezetéséről a sáncok lejtős kiképzésével gondoskodunk. Ezeknek és az egyéb területen összegyűlő vizeknek elvezetését az utak alkalmas kiképzésével és megfelelő folyókák építésével oldhatjuk meg.

Vízelvezetés biztosítása

Vízelvezető folyókák:

1, tégla   2, beton   3, kő

A vízelvezetés másik módja a felszínalatti elvezetés. Ebben az esetben a terepet meghatározott pontok felé esésben képezzük ki, ezeken a helyeken víznyelő csatornaszemeket helyezünk el, és a vizeket földalatt elhelyezett csövekben vezetjük a recipiensbe.

A TELEK 7.

A telek felszínének kialakítása.

A telek határának, kiterjedésének és domborzatának megállapítása után a program alapján sor kerül a terep felszínének kialakítására, ami általában a domborzat megváltoztatásából áll. A domborzatot részben gyakorlati célok, részben esztétikai okok miatt változtatjuk meg. Ilyen gyakorlati cél az építkezésre, sportpálya kialakításra, és művelésre alkalmas vízszintes terület létesítése. A lakóház helyének kijelölése a terep rendezésére is hatással van, de viszont a szükséges tereprendezés is visszahat az épület helyének kijelölésére.

A terep rétegvonalainak és a lakóház elhelyezésének kapcsolata:

A lakóház elhelyezésének kihatása a rétegvonalakra

a) eredeti rétegvonalak                      

b) rétegvonalak a ház beépítése után

Az építési hely kedvezőtlen megváltoztatása költséges és felesleges talajmozgatással járó nagyobb területrendezést tehet szükségessé. A lejtőknek vízszintessé vagy közel vízszintessé való alakítása érdekében mesterséges rézsűket alakítunk ki. A rézsűképzésnél az anyagmozgatást gondosan a lejtő irányában végezhetjük.

Gazdaságos talajmozgatás a lejtő irányába.

A rézsűk lejtése függ ugyan a talaj minőségétől (rézsűszög), mégis a legáltalánosabban bevált arány 1:2-höz. Kertekben a rézsűk kiképzésénél a legömbölyített megoldások esztétikai szempontból kedvezőbb hatásúak.

A rézsűk kialakítása

Lekerekített rézsű

A rézsűk építésénél számításba kell vennünk  a talaj ülepedését, mely a talaj minőségének megfelelően más és más. A rézsű végső alakját a várható ülepedésnek megfelelő túltöltéssel biztosítjuk. A túltöltést nem csak magasságban, hanem a rézsű irányában is el kell végeznünk.

 

A túltöltés mértéke a rézsűknél

A túltöltés mértékét jelentő m1 és sz értékeket kiszámíthatjuk, ha a kívánt magasságot m-et megszorozzuk a talajra jellemző tényezővel.

Túltöltés mértéke a talaj minősége szerint

Az esetek többségénél a rézsű lejtőjét a lemosás ellen kövek kirakásával (mint pl.: sziklakertekkel stb.) vagy növényzettel biztosítanunk kell. A legelterjedtebb a gyeptéglával való biztosítás. Szükség esetén a téglákat  cövekkel is megerősíthetjük. A 30%-nál meredekebb lejtőknél már támfalakat is alkalmazhatunk a rézsűk helyett.

Rézsű biztosítása gyeptéglával