Az udvar a teleknek az a területe, amelyen a háztartás közlekedése, üzemeltetési folyamatai (raktározás, faaprítás, állattartás stb.) lejátszódnak. Kimondottan városi jellegű kertes házaknál bizonyos tekintetben túlzás lenne külön udvarról beszélni. Ezeknél a bejárat vagy inkább a gazdasági bejáró (konyhaajtó) környéke tölti be ezt a szerepet.
Az udvar elrendezésénél, hasonlóképpen mint az egész telek hasznosításának tervezésénél, programot készítünk és részletesen tisztázzuk azokat a feladatokat, melyeket háztartásunk üzeme megkíván. Nyilvánvaló, hogy a falusi háztartás udvarának rendeltetése a várositól eltérő. Falun a termelés folyamatai közvetlen kapcsolatban lehetnek a szövetkezeti üzemmel. Az állattartáshoz szükséges takarmányról az üzem gondoskodik, a gazdasági udvarban termelt trágyát viszont az üzem használja fel. A szállítóeszközöket, kisebb munkagépeket itt is lehet tárolni. De az udvar kialakítására döntő befolyása lehet használójának foglalkozása is, ha mesterségét mint kisiparos végzi, mert ilyenkor az udvar egyúttal munkahellyé is válik.
A program összeállításánál először tisztáznunk kell, hogy milyen épületekre, építményekre és egyéb létesítményekre van szükségünk.
Általános épületszerkezeti ismeretek
A házunk körül kialakított kisüzemben a gazdasági épületek nélkülözhetetlenek. Fontos, hogy ezek gazdaságosak és ugyanakkor korszerűek is legyenek. A célszerűen kiválasztott szerkezetek gondos kivitele gazdaságos, mert a karbantartás költségét csökkenti, a jó alaprajzú és szerkezetű felszereléssel berendezett épület korszerű, mert könnyíti az üzemeltetésre fordított munkát.
E kettős cél elérése érdekében egyrészt néhány fontos építési kérdéssel, másrészt az épületek kialakítására, használatára és üzemeltetésére vonatkozó néhány alapvető adattal kell megismerkednünk.
Bármilyen rendeltetésű épületet építünk, mindig nagy gondot fordítsunk az alapozásra. A talaj a fagyok hatására fellazul, ezért az alapokkal a fagymentes mélységig, általában 80cm-ig kell lemennünk. Ha az épület körül feltöltést készítünk, a fagymentes mélységet a feltöltés legfelső szintjétől számíthatjuk. Amennyiben az épület terhét oszlopok viszik és a falak csak kitöltő szerepet játszanak, az utóbbiak alapmélységét 50cm-re csökkenthetjük. Minden esetben azonban az alapokkal a teherbíró talajig menjünk le.
Alapok építésére alkalmas anyag a kő, a beton, és a fagyálló (túlégetett) tégla. A betonból készült alapokba 30%-ban nem málló követ vagy fagyálló téglatörmeléket is bedolgozhatunk. Ezt nevezzük úsztatott kőbetonnak.
Az épületek legnagyobb ellensége a víz, mely egyrészt csapadék formájában támadja a különböző szerkezeteket, másrészt alattomosan, a talajból elindulva és a szerkezetekben felszívódva roncsolja anyagát. Ezért a talajnedvesség elleni szigetelést sohasem hagyhatjuk el. A szigetelés nem költséges, de elhagyása súlyos károkat okozhat. A vakolat állandóan hullani fog. Ha az épület nedves, különböző módon kísérletezhetünk, hogy a helyiség száraz voltát biztosítsuk, de végleges és megnyugtató megoldást csak akkor érünk el, ha a falszigetelést utólag elkészítjük. Ez pedig jelentős munkával és költséggel jár.
A gazdasági épületek padlója rendszerint felülről is igen sok nedvességet kap. Ilyen esetekben célszerű a talajnedvesség elleni vízszintes szigetelést a belső padlóvonal fölé 10-20 cm-re felhozni.
Úsztatott kő alapozás, padlóvonal feletti szigeteléssel
Ebben az esetben a lábazati falat kívül és belül vízhatlan vakolattal védjük. Általában a szigetelést a padlóvonal alatt 5-15 cm-re helyezzük el.
Kőalapozás, padlóvonal alatti szigeteléssel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése