Ha a kerítést lejtős terepen építjük, az oszlopokat, pilléreket mindig függőlegesen állítsuk fel, és vagy párhuzamosan haladjunk a lejtővel, vagy lépcsősen kövessük.
Kerítés lejtős terepen a tereppel párhuzamosan építve
Kerítés lejtős terepen, lépcsőzetesen építve
A kerítésfajtákat sorra véve, a legegyszerűbb természetes kerítés az élősövény. Két fajtáját különböztetjük meg. A nyírott növényű sövénynél az alakításra alkalmast növényt (galagonyát) az őszi időben előkészített talajba tavasszal két sorban, 20 cm sor és 20 cm tőtávolságra, a határvonaltól 50 cm-re elültetjük, majd augusztusban visszametszünk és a következő évben az ágakat összekötjük, hogy a lombozat kellő sűrűségű legyen. Állandó nyeséssel formázzuk.
Az élősövény másik fajtája a sarjnövény. Sarjadóképes fákat (olajat, tamariszkuszt) 30-50 cm sortávolságra, két sorban elültetjük és időközönként levágunk. A tuskók kihajtanak és sűrű kerítést alkotnak. 8-10 évenként vissza kell vágni, de hogy a bekerített terület védtelen ne maradjon, csak az egyik sort. Az élősövényeket nagyobb kiterjedésű kertek bekerítésére, a díszkert és az udvar belső elválasztására vagy más kerítésfajtákkal együtt alkalmazva ültetjük, hogy az utcáról, a szomszédtól a kertbe való betekintést meggátolják.
Élősövény
Olcsók de nem nagyon tartósak a fonott kerítések. Szerkezetük igen egyszerű. Földbe ásott oszlopokra vékonyabb gallyból hevedereket készítünk és ezek közé rőzsét, nádat, kukorica- vagy napraforgószárat fonunk.
Fonott kerítés
A hevederek helyett sodronyt is alkalmazhatunk. Inkább csak ideiglenesen használjuk addig, míg tartósabb kerítést nem tudunk építeni. Erdős vidékeken dorongfából mutatós, szép kerítéseket készíthetünk. A lécként alkalmazott dorongokat felszegezhetjük függőlegesen vagy átlós rácsokként. Ezenkívül még igen sok változatot alakíthatunk ki. Ezek a kerítések eléggé tartósak, javításuk az erdők közelsége miatt rendszerint nem okoz gondot.
Dorongfa kerítés, függőlegesen szegezett botfákkal
Dorongfa kerítés, átlósan szegezett botfákkal
Gyakran alkalmazott kerítés volt a múltban a léckerítés. Igen szép, hangulatos megjelenésű, de sajnos nem túlságosan tartós, és a jelenlegi faárak miatt drága, de azért szép formája miatt ma is kedvelt. Fa vagy beton oszlopokra, kő-, beton- vagy téglapillérekre szerelve, lábazattal vagy lábazat nélkül igen változatos kivitelben építhető. A legegyszerűbb kivitel a téglapilléres lábazatos megoldás
Léckerítés faoszloppal és kapuval
Az oszlopokra, pillérekre hevedereket szerelünk és ezekre léceket. A hevederek felső oldalát ferdére gyaluljuk, hogy az esővíz ne álljon meg rajta.
Hevederek és lécek eső elleni védelme
Ha a hevedert tégla-, kő- vagy betonpillérhez csatlakoztatjuk, a fa sohase érintkezzen a pillérrel, hanem kapcsolódó idomként használjunk vasat. Erre azért van szükség, mert a falazatokban lévő nedvesség különben a fába szívódna és azt idő előtt elkorhasztaná.
Faheveder csatlakoztatása kő, beton vagy téglafalhoz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése